Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!
Aknaszlatinán lehetőség van az anyanyelven való tanulásra és bár súlyos szavak, de ez a jövő ígérete és a magyarság megmaradásának záloga az itteniek számára.
Egy, hajdan jelentős múlttal rendelkező és ma a szebb jövőben reménykedő bányásztelepülésen, a máramarosi hegyekből Magyarország belseje felé vezető híres sóút kiindulópontjában helyezkedik el Kárpátalja legkeletibb magyar tannyelvű középiskolája, a Bolyai János Középiskola.
A magyar oktatás története Mária Terézia idejéig nyúlik vissza, az 1777-ben kiadott Ratio Educationis reformtörvényig, amely az egész országra kifejtette hatását oktatásügyben.
1778-ban, az éppen kiadott tanítási reformtervezet alapján kezdték megszervezni a kincstári iskolákat Máramarosban, így Aknaszlatinán is. Az első iskola a településen Aknaszlatinai Magyar Kincstári Római Katolikus Elemi Népiskola néven jött létre. Kovács Sándor, volt iskolaigazgató Verejtékekből fakadó sóvirágok[1] című könyvében, részletesen leírja a magyar oktatás történetét.
Aknaszlatinai Magyar Iskola a századfordulón, 1900
Az aknaszlatinai magyar iskola 1778-tól hatalmas változásokon ment keresztül, az egy elemis vegyes osztályú, egy tanítóval dolgozó iskolától a mai középiskoláig. Az iskola vezetője a kezdetektől egészen 1920-ig a római katolikus egyház plébánosa volt. Továbbá felügyeletet gyakorolt az iskolára a megyei helytartótanács, majd a máramarosi „kerületi esperesek” tanácsa. Hivatalos kapcsolatban álltak a kormányzattal, valamint a nagyváradi tankerület tanulmányi főfelügyelőjével. A régi feljegyzések pezsgő, élettel és reménnyel teli oktatásügyről adnak bizonyságot, amiben rendkívüli szerepet kapott a vidék magyar iskolái közötti szoros kapcsolat és együttműködés.
1896-ban az aknaszlatinai magyar iskola tanítói részt vettek a Máramarosi Általános Tanítóegyesület millenniumi ünnepségén, amelyet május 26-án Huszt koronavárosában, a vár talpánál rendeztek meg. Kerekes Sándor egyesületi alelnök akkori szavai ma is megrázó erővel hatnak: „Magyar hazánk ezeresztendős fennállásának emlékezetére szentelt vármegyei általános tanítóegyesületünk ez órában ünnepel. Csodaszerű az alkalom. A világ történetének századokat és ezredeket bejárt útjain alig fordul elő ehhez hasonló! A mi történetünkhöz fogható történelemmel a világ egy népe sem bír. Ennek a történelemnek minden lapját hazaszeretet írta meg és többször jelzett véres karddal, mint a béke olajvesszőjével.”
A 20. század eseményei, és a történelem viharai durván és kegyetlenül megtépázták ezt a közösséget. Mint a határon túl élők általában, az itt élők is kaptak hideget-meleget egyaránt. A természet erőivel való küzdelmet lassanként felváltotta a rendszerekkel és az "izmusokkal" való harc. A háborúk okozta veszteségek, a gulág rémképe, az instabil határok, az átnevelés visszafordíthatatlan károkat okozott. Az iskola ennek ellenére megmaradt és 1959-ig, mint hétosztályos általános iskola, majd mint nyolcosztályos általános iskola működött. A 60-as évek elejére az iskola keretein belül megnyitotta kapuit egy magyar tannyelvű általános középiskola esti tagozta.
1966. szeptember 1-én a területi (megyei) és a járási tanügyi főosztály hivatalos határozata értelmében megnyitották az első aknaszlatinai magyar tannyelvű általános középiskolát.
A Szovjetunió széthullásával új szakasz kezdődött a magyar tannyelvű középiskola történetében: 1989-ben az egyesített ukrán-orosz-magyar tannyelvű vegyes osztályú általános középiskolától különváltak a magyar tannyelvű osztályok, és visszaállították az önálló magyar tannyelvű általános középiskolát.
Az oktatás nehéz körülmények között, eleinte egy lepusztult óvodaépületben folyt. Mára azonban ez az épület otthonos iskolává alakult, ahol korszerű feltételek között tanulhatnak az oda járó diákok.
1992-től az iskola, mint az Aknaszlatinai 3. számú Bolyai János Középiskola néven működik.
Bolyai János Középiskola napjainkban
Az anyanyelven való tanulás lehetősége természetes szükséglet és alapvető jog minden egyén számára. Anyanyelvünkön való írás, olvasás minden további iskolai tanulás alapja. Az anyanyelvi oktatás által kapcsolódik be az egyén a saját kultúrájába is, és ezáltal lesz része a magyar közösségnek.
„Az anyanyelv nem más, mint fizikai és szellemi létünk, más szóval az énünk meghatározó része. Általa ismerjük meg a világot, és a világ általa ismer meg bennünket. Életünk során beszélhetünk több nyelvet is, csak egy van, amellyel igazán intim viszonyt ápolunk: az anyanyelvünk. Beszélhetünk számos nyelvet, identitásunkat az anyanyelvünkön létező kultúra határozza meg. A többi csak dísz a tortán. Persze, az nagyon jó és előnyös dolog, ha sok-sok dísszel büszkélkedhetünk, de e díszek mit sem érnének a torta nélkül. És nem árt, ha maga a torta is válogatott, rafinált ízek széles és árnyalt skáláját tartalmazza, az egyszerűség itt nem feltétlenül erény. Azaz: igyekezzünk megismerni és birtokolni anyanyelvünket a maga teljes gazdagságában és mélységében. Nem kis feladat, de száz százalékban megtérülő befektetés, holtbiztos, hogy gazdagabbá válunk általa.”[2]
Ma a Bolyai János Középiskolában írni, olvasni tanulnak a gyerekek, majd elsajátíthatják az elmélet és gyakorlati tudás alapjait, végül pedig érettségi vizsgát tehetnek. Az iskolába 151 gyerek van pillanatnyilag beíratva.
Az iskola vezetője Benedek Imre matematika tanár.
Az iskola tanárai:
Görög Marianna: igazgató helyettes, ukrán nyelv és irodalom tanár
Mitru Kornélia: alsós tanító, matematika tanár
Mészáros János: szakszervezeti elnök, fizika, informatika és matematika tanár
Marina Izabella: matematika tanár
Holczberger Klára: alsós tanító, ének tanár
Szurduk Katalin: könyvtáros, kémia tanár
Bíró Ágnes: alsós tanító, történelem tanár
Farkas Szamanta: angol nyelvtanár
Ángyus Viktória: igazgató helyettes, német és angol nyelvtanár
Lenkey Olga: biológia tanár
Takár Diana: szervező pedagógus
Fiú Renáta: alsós tanító
Mitru Marina: történelem és földrajz tanár
Papp György: testnevelés tanár
Simon Dávid: magyar nyelv és irodalom tanár
Szekrián Beáta: ukrán nyelv és irodalom tanár
Fehér Brigitta: pedagógiai asszisztens
Mivel az oktatók viszonylag kis létszámú osztályokkal dolgoznak, családias a hangulat. A tanárok az oktatások kívül gyakran szülői és baráti feladatokat is ellátnak, mivel az iskolások szüleinek jelentős része külföldön dolgozik.
Az első csengőtől, szeptember 1-től, az utolsóig, amire május 31-én kerül sor, az oktatás az állam által meghatározott rend szerint halad. Ami itt többlet, az a magyar nyelv, a magyar ünnepek, a település sajátos hagyományainak ápolása és a Bolyaiság.
Az év beosztásának gerincét a magyar nemzeti ünnepek képzik: október 6., október 23., november 17. (Gulág emléknap), január 22., (magyar kultúra napja), március 15. A helyiek egyik legnagyobb ünnepe a gulágra hurcolt falubeli magyar férfiakról való megemlékezés, amelyet november 17-én tartanak meg minden évben. A megemlékezést itt is az iskola szervezi.
https://www.petofiprogram.hu/hirek/migmagyarszivdobog
Az ünnepségek megszervezését településszinten mindig nagyon komolyan veszik, és igyekeznek magas színvonalúvá és méltóságteljessé tenni. Ezeken az eseményeken, a munka oroszlánrészét az iskola végzi. Műsorral, énekkel, zenével, drámai játékokkal, mikor mivel készülnek.
A nagy egyházi ünnepekről való megemlékezéseknek szintén megvan a maguk helye (advent, karácsony, húsvét, pünkösd).
Ezen kívül az intézménynek nagyon fontos a „Bolyaiság”. Évente megszervezik a Bolyai napokat. Ezekre szintén ünnepséggel, vetélkedőkkel készülnek.
2017. április 4-7., az intézmény falai között került megrendezésre a Bolyai iskolák találkozója. A következő 9 település iskolái alkotnak egységet: Marosvásárhely, Zenta, Ócsa, Salgótarján, Budapest, Szombathely, Kecskemét, Mosonmagyaróvár, Aknaszlatina. A szervezők nagy odafigyeléssel látványos és élményekben gazdag programot igyekeztek összeállítani a vendégek számára. Idén Ócsán került sor a Bolyai- iskolák találkozójára. Aknaszlatinát két tanár és öt tanuló képviselte.
https://www.petofiprogram.hu/hirek/semmibolegyujmasvilagot
„ ...olyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam elámultam, s örökös kár volna elveszni; ha meglátja Édes Apám, megismeri; most többet nem szóllhatok, csak annyit: hogy semmiből egy újj más világot teremtettem; mindaz, valamit eddig küldöttem, csak kártyaház a toronyhoz képest. Meg vagyok győződve, hogy nem sokkal fog kevesebb becsületemre szolgálni, mintha feltaláltam volna.”
Az iskola névadója Bolyai János 190 éve írta ezeket a sorokat apjának Temesvárról, amelyben új geometriai eredményeiről számolt be. A Bolyai János Középiskola szellemisége, névadójának nyomdokán haladva alapvetően reál irányt diktál. A matematika mellett azonban sok olyan dolognak is helye van, ami az egészséges személyiségfejlődéshez szükségeltetik. A zavartalan munka, a pozitív előremenetel és a jó eredmények a tanárok, tanítók és a technikai személyzet lelkiismeretes és önfeláldozó munkájának köszönhető, akiknek 90 százaléka egykor szintén az iskola diákja volt.
A Bolyais szellemiségnek, a kitartó munkának és elkötelezett magatartásnak köszönhető, hogy van még magyar középiskola a keleti végeken.
„Ha beomlanak a bányát
Vázazó oszlopok,
a kincset azért a tárnák
őrzik és az lobog.
És mindig újra nyitnák
a bányászok az aknát,
amíg szívük dobog.”
József Attila
[1] Kovács Sándor: Verejtékből fakadó sóvirágok. Gödöllő, 2000.
[2] Lakatos Mihály Magyarország sepsiszentgyörgyi kulturális koordinációs központjának vezetője
https://szekelyhon.ro/aktualis/haromszek/mit-jelent-szamunkra-az-anyanyelv