VALLOMÁSOK A SZÜLŐFÖLDRŐL
A Petőfi Sándor Program keretében, 2019. szeptember 1-én kezdtem szolgálatomat az erdélyi Mezőség Válaszút nevű településén. A vidék kultúrájáról néprajzi és szépirodalmi olvasmányaimból előzetesen sok mindent megtudhattam, ám csak ideérkezésem, és pár hét fizikailag itt eltöltött idő után teljesedhetett ki a térségről alkotott képem.
Tanítványaim, a Kallós Zoltán Alapítvány szórványkollégistái leginkább Mezőség falvaiból, valamint a szomszédos Kalotaszegről és Székelyföldről érkeztek. A velük töltött idő során megfigyeltem, hogy ezek a gyermekek ugyanolyan erős érzésekkel kötődnek szülőföldjükhöz, ahogy én a sajátomhoz. A karantén ideje alatt töltött két és fél hónap hatalmas kihívás volt, de rengeteg értékes pillanatot és újszerű érzést tartogatott mindannyiunk számára. Picit lelassultunk, picit elcsendesedtünk, elkezdtük érzékelni környezetünk apró rezdüléseit: az első rügyeket, a reggeli harmatcseppeket és a természet más csodáit. Új alapokra helyeztük az egymással való kommunikációt is. Beszélgetéseink során oly sokszor kitaláltuk egymás gondolatát, hogy érezni lehetett, ez már egy összeszokott közösség, még ha térben távolra is kerültünk egymástól.
A legsikeresebb, legszebb példája ennek az időszaknak a Szülőföld projekt heteken átívelő témájának kiteljesedése, majd lezárása volt. A program kezdetén - a magyar kultúra napjára készülve - saját kultúránk népművészeti, zenei, irodalmi hagyatékát kezdtük tanulmányozni. Így született meg az Alkossunk magyarul! – címen futó kezdeményezésünk. Ennek első témája Kallós Zoltán életének feldolgozása volt olyan műalkotások létrehozásával, melyek fókuszában a mezőségi népművészeti hagyaték állt. Az épített környezet és a mezőségi falu témaköre került következő alkalommal érdeklődésünk középpontjába, amelyet a gyermekek fényképek, rajzok formájában valósítottak meg. Ezután a járvány kitörése miatt mindenki hazatérni kényszerült. A karantén miatt leszűkült a mozgástér, ez azonban lehetőséget nyújtott arra, hogy nagyobb figyelmet szentelhessünk saját környezetünknek. Így született meg a Minket körülvevő világ, szülőföld fotógyűjtemény. Olyan fényképeket vártam diákjaimtól, melyek egyfajta lenyomatát képezik az őket pillanatnyilag körülvevő világnak.
A magyar nyelv használata nélkül a magyar kulturális értékek sem életképesek, pedig ezek tartották meg ezer esztendőn keresztül a Szamos menti magyar közösségeket. Az anyanyelv gyakorlása éppen olyan fontos, mit a ránk hagyott kulturális örökség felismerése és tovább éltetése, ezért arra buzdítottam a gyermekeket, hogy az elkészült fényképek mellé néhány szóban próbálják megfogalmazni érzéseiket, gondolataikat is. Egyáltalán nem meglepő módon, megrendítő írások születtek, csodálatos tartalommal. Ezek a szövegek a szülőföldhöz, családhoz, közösséghez kapcsolódó gyermeki lélek lenyomatai, tanúbizonyságok, melyek megtartják őket a hétköznapokban.
Nagyon szeretem a szülőföldemet. Az a hely jelenti számomra a szülőföldet, ahol a szüleimmel és a barátaimmal élhetek. Ez a falu nagyon érdekes és értékes számomra, úgy hívják, hogy Szék. Gyermekként itt fedezhettem fel az élet apró titkait és a gazdag, de olykor szürke hétköznapokat, a tanulás és tanítás bölcsességet. Még fiatal vagyok, a nagybetűs élet kapuja nyitva áll előttem, de még nem léptem át. Szeretek a szabadban lenni, érezni, ahogy süt a nap, élvezni a szabadságot és csodálni a gyönyörű szép virágokat, az illatukat. Sokszor hallgatom a madarak csicsergését, elcsodálkozok a tájon, a napkeltéken, napnyugtákon. Beleolvadok a tájba. Szülőföldem számomra egy igazi csoda.
Filep Marika - Szék
Ez a hely számomra értékes. Nagyon szeretek itt élni, ahol most élek. Szép a táj és jó a szabadban lenni, élvezni a napsütést és a virágok illatát. Találtam egy szöveget, ami nagyon tetszik, és kifejezi az én érzéseimet is. Nem tudom ki írta, de szeretném megosztani veletek:„A szülőföld az a hely, ahol születtünk. Ami persze egy igen leegyszerűsített megközelítése a fogalomnak. Hiszen a szülőföld nem azért érdekes, mert ott születtünk, hanem mert ott vannak a gyökereink, a nagyszülők, a dédszülők sírjai, és egyáltalán, onnan kapjuk az alap, a kezdeti identitásunkat, ami a legtöbb esetben a legmélyebben meghatároz bennünket. Az alapvető identitásunkat a szülőföld határozza meg. Ez az identitás természetesen változik az idők során, de minél több időt élünk a szülőföldünkön, annál hangsúlyosabb lesz az identitásunkban, és azt gondolom, a szülőföldhöz való kötődés akkor is erős, ha egyáltalán nem éltünk ott.”
Lacatus Marcela - Vice
Én Lenghel Boglárka Aletta nagyon szeretem a szülőföldem, mert itt születtem, és itt akarok tovább is élni. Szeretem a falunkat, kevesen vagyunk, de nagyon jól értekezünk. Szeretek sokat kint lenni az állatokkal és szeretem a napsütést. Egyáltalán nem szeretnék máshol lakni. Nagyon szeretek a szüleimnek, nagyszüleimnek segíteni. Itt a szülőföldünkön van a nagy családunk, soha nem hagynám el őket. Bár ha nem is lehet mindenki köztünk, de ők a szívünkben megmaradnak. Mi itt szeretjük megtartani, ami volt ezelőtt pár évvel: állatokkal dolgozni, meg kapálni kint a szabadban. Sokan mentek el, de visszajárnak… Nagyon szeretem a szülőföldem…
Lenghel Boglárka - Alsótök
Én Sütő Hajnika-Anita Melegföldváron élek és nagyon büszke vagyok erre a falura. Dombos vidéken lakunk. Templomba is szeretek járni, mert a tiszteletes úr mindig tanít énekelni, játszani gitáron. Szeretek a mezőre járni a szüleimmel és a testvéremmel. A kistestvéremmel sokat játszunk olyankor. Édesanyámnak segítek takarítani a szobában, vagy az udvaron. Szeretem a régi dolgokat hallgatni nagyapámtól, hogy miképpen volt régen, amikor nagy szegénység volt.
Sütő Hajnika- Melegföldvár
Az én falum Bálványosváralja, ami egy nagyon szép hely. Itt születtem és neveltek a szüleim, és sosem szeretnék elköltözni innen. Számomra ez a hely a világ közepe.
Bartha Tünde - Bálványosváralja
Nekem itt azért tetszik, mert jó, mindig friss a levegő, és még azért szeretem, mert jó a táj. Ki tudunk menni az erdőbe gombászni és mikor tél van, akkor olyan szép fehér minden. Tudunk szánkózni a dombon és a patak azért jó, mert halljuk, hogy csepeg, és milyen szépen folyik a szép tiszta víz! A csillag azért olyan szép, mert világít és felvilágosítja az eget. A testvéreimet azért szerettem, mert jól egyezek velük. És néha veszekedünk, de sokszor jó, mert tudunk játszani is, meg tanulni is, hogy ne csak a játékra járjon az eszünk. Meg néha kimegyünk sétálni, de nem olyan sokszor, csak egyszer-egyszer. Nyáron pedig, mikor a táj nagyon zöld és ott a sok virág, az olyan szép. És néha az emberek azt se tudják, mit csináljanak, mikor egyszer süt a nap, akkor meleg van, vagy mikor esik az eső, akkor miért esik az eső? Szeretem a földet, mert székely föld és székely ruhában vannak az emberek.
Szőcs Ibolya - Orotva
Mezőség szórványsorsa miatt egyre inkább szűkül az a kör, amiből a magyarság megújulhat. A még helyben élő, dolgozó magyar pedagógusok és kultúrával foglalkozó szakemberek feladata felkutatni a gyermekeket, és megadni a lehetőséget nekik, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. Rendkívül fontosak a magyar oktatási központok, a szórványkollégiumok, nem túlzás kijelenteni, hogy ezen intézmények a mezőségi magyarság jövőjének zálogai. A legtöbb, amit ma tehetünk, mindenki a saját helyén, legjobb tudása és lelkiismerete szerint úgy végezze feladatát, hogy újabb száz esztendő elteltével ismét számot vethessünk!
