A rendszerváltozás után bekövetkezett negatív gazdasági változások miatt különös helyzetben találták magukat a térségbeliek (románok-magyarok egyaránt), létszámuk ugyanis az üzembezárásokat követő elvándorlási hullám miatt országos viszonylatban is kimagaslóan megcsappant. A magyarság esetében ez azt jelentette, hogy a munka nélkül maradt csángók és székelyek elköltöztek a térségből (számos esetben külföldre). Az itt élő magyarok számaránya ezért jelentősen (körülbelül a felére) esett vissza.
A szórványban maradt magyarság egyik legfontosabb megtartó intézményévé pedig egy 2006-ban alapított tanintézmény, a Téglás Gáborról elnevezett elméleti líceum vált. Valaha itt is több gyerek tanult, de még mindig kijelenthető, hogy a megyében ez a magyarság jövőjének a záloga. A dévaiak mellett a környező Pertozsényból, Szászvárosból, Vajdahunyadról és Csernakeresztútról is bejárnak tanulni a magyar ajkú gyermekek, akik számára az elemi szinttől egészen az érettségiig garantált a továbbtanulás lehetősége. (A Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonaiban nevelkedő diákok úgyszintén ebben az iskolában tanulnak.)
A hivatkozási alapként szolgáló gólyabál épp a felső tagozatba lépő diákok "nagy pillanatát" volt hivatott megünnepelni kicsik és nagyok, diáktársak és a szülők, illetve a tanárok harsány drukkolása közepette – ugyanis a szervezők ezt az eseményt úgy színesítették, hogy a koreográfia szerinti bevonulást, majd az azt követő rövid műsorszám utáni "hivatalos" gólyává avatást egy többkörös vetélkedő követte, amelyet egy 6 tagú zsűri pontozott.
Míg a szünetben a zsűri visszavonult, hogy összegezze a pontszámokat, amellyel a diákok kreativitását, szellemi képességét, ügyességét, tánckészségét szólóban és párban is mérték; tombolahúzással telt az időt és lelt gazdára megannyi könyv és plüssmaci, főnyereményként pedig egy mikrohullámú sütő.
Komolyra fordítva a szót, az iskola aulájában tartott nagybetűs ünnepség pontos hangulatjelentése volt annak, hogy milyen az, amikor egy közösség komolyan veszi magát (Megfogyva bár, de törve nem) és iskolát teremt, amelyben kellő szigorral, mégis szeretetteljesen és magas színvonalon oktatja a jövő nemzedékét, különös hangsúlyt fektetve a magyar nyelv és kultúra átörökítésére.
Ami másutt magától értetődő, azért itt meg kell harcolni. Az iskolában még magyar világ van, falai között magyar szó visszhangzik, de amint kilép az ember az utcára, már egy idegen nyelvi közegben találja magát, és némi túlzással már csak Déva magos vára emlékeztet a magyar múltra. A jövő viszont ott van bent, és ez reménykeltő! Ahogy a mellettem helyet foglaló (negyedrészben magyar) román angoltanárnő szavai magyarázták: "17 éve tanítok itt, de imádom – olyan ez, mint egy nagy család!"
Eme családi ünnepségen végül a zsűri az idei gólyák között kiosztotta a Legmenőbb hercegnő, A legkreatívabb kosztüm, illetve a Miss népszerűség díját, továbbá a dobogós helyezéseket a Gólyabál királya és királynője címet illetően. Az idei évadban a Gólyabál királyi párja Osváth Gábor és Dulinszky Sarolta lett. Gratulálunk nemcsak Nekik, de mindazoknak, aki tettek azért, hogy valóban mint egy nagy Család ünnepelhettünk együtt ezen az estén!
(Az eseményről Dulinszky László készítette a fotókat).
