Tudástár
Amikor a szórvány jelenségét vizsgáljuk etnikai, kulturális, társadalmi szempontból, legelsőként szükséges meghatároznunk, mit is értünk pontosan szórvány alatt. A mindennapi nyelvhasználatban szórványnak az etnikai kisebbség egy sajátos formáját nevezzük. A kisebbség fogalmáról rögtön a következő székely anekdota jut eszünkbe:
Ünnepi násznép vonul Budafa utcáin: a menyasszony termetes (százkilencven centi felett), dereka mint egy éltes fa törzse, arca rózsás és borostás. Délceg vőlegénye a válláig ha ér, arcán kétes boldogság. Az ördög táncol körülöttük, húzzák a zenészek.
Ha két helyiség ennyire közel fekszik egymáshoz, mint Szászrégen és Marosvécs, magától értetődik, hogy egy irodalmár érdeklődése az Erdélyi Helikon felé fordul. Egy Babits Mihály kéziratai között keresgélő kutató pedig még kincsre is bukkanhat.
Kalotaszegen, Szilágy megye peremén van egy kis falu, Zsobok. Eldugott elhelyezkedése végett talán nem sokan hallottak erről a piciny településről. Dombok ölelik körbe, egy völgyben helyezkedik el. Ahogy a helyiek mondják: gödörben. Itt található egy gyönyörű, picike templom, mely tökéletesen tükrözi kalotaszeg kultúráját.
Szászrégentől alig tíz kilométernyire találjuk Marosvécset, a faluban pedig a Kemény család kastélyát. II. Rákóczi György 1648-ban adományozta a várat a későbbi fejedelemnek, Kemény Jánosnak és utódainak. A hely a 20. századi magyar irodalom ismerői szemében ma is az egyik legfontosabb művészközösség, az Erdélyi Helikon otthona, a transzilvánizmus legnemesebb hagyományának őrizője.
Karácsony előtt egy héttel Vojtek Lászlónál és feleségénél, Juliskánál jártunk vendégségben. Az ostyasütés családi hagyományairól kérdeztük őket, miközben sültek, majd kis rudakká tekeredtek az ostyák. Megtudtuk, hogy mikor sír a tészta, mikor lesz olyan, mint a berlini csipke és hogy ostyát csak tányérból lehet enni (legalábbis az olyan kezdőknek, akik nem egészben fogyasztják).
December 16-án, advent harmadik szombatján a Vukovári Magyarok Egyesületétől 28-an utaztunk Szabadkára, ahol a délvidéki Petőfi-ösztöndíjasok kapcsolatának köszönhetően a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács látott vendégül minket. A Tanács gyönyörűen felújított, idén átadott épületében Petkovics Márta, a Végrehajtó Bizottság tagja fogadott minket, aki röviden bemutatta működésüket.
A kívülálló számára felfoghatatlan, hogy egyetlen városon belül négy vallás és kultúra találkozzon, az itt élőknek azonban természetes. December 16-án a HUM Magyar Polgárok Egyesülete is tisztelgett saját hagyományaink előtt.
Ismerjük meg közelebbről ezt a multikulturális kavalkádot!
Írásomban a legismertebb népi játékot, a métát, illetve a várméta történetét, közösségi szerepét kívánom bemutatni, mellyel célom, hogy szélesebb körben ismerté tegyem eme nemes magyar sportjátékot.
A Szászrégent körülvevő dombok a Görgényi-havasok lábához tartoznak, a terület a Mező-havas és a Kelemen-hegyalja közé esik. Történelme legalább annyira változatos, mint a domborzata, hiszen már az ókorban is különböző népcsoportok telepedtek le itt. A középkori vár romjainak feltárása ugyan lassan halad, de a környék históriájáról sokat megtudhatnak a történelem iránt érdeklődők.