Tudástár

Nyugat-Szlavóniában a piszanicai és daruvári magyarok évtizedek óta igyekeznek megóvni rájuk hagyott szellemi örökségeiket. Szervezett formában a piszanicai gyermek-folklórcsoport a magyar néptáncokat, míg a piszanicai és daruvári kórusok a dalokat igyekeznek megőrizni és tovább örökíteni.
A nyugat-szlavóniai magyarok szeretnének a magyar kultúráról minél többet megtudni, elveszett kulturális örökségüket visszaszerezni. Közösen arra az elhatározásra jutottak, hogy elsőként a magyar hímzésvilágot, hagyományokat szeretnénk feleleveníteni, megismerni. Ennek érdekében Berkes Zlata és Sabo Snježana elnökökkel közösen hímző szakkört szerveztünk, az első foglalkozást március első hétvégéjén tartottuk.

A márciuska (románul: mărțișor) apró, többnyire aranyozott fémből készült ékszer, román néphagyományhoz kötődő jelképes ajándéktárgy, ami mára elvesztette hagyományos jelformáját. Sokáig négylevelű lóherét formázott, manapság egyre több alakot és jelet vonultat fel.

Többnyire mindenki kényelemre vágyik, egyre magasabb vezetői beosztásra pályázik, biztonságban szeretné érezni magát egy jól fizető állás birtokában, hogy aztán szabadon megvalósíthassa a terveit. Ebben az egyre elviselhetetlenebb hajszában talán akaratlanul is görbe tükröt mutat felénk életútjával Barazsuly István katolikus pap, aki már kisgyermekként is szerénységre, az Isten és emberek szolgálatára vágyott, és miután az egyház szélesre tárta előtte a lehetőségek kapuit, távoli tájak helyett azonnal haza szeretett volna térni Temesvárra. Egy város, egy templom, egy közösség, egy hivatás… talán mindannyiunk számára elgondolkodtató lehet itt és most, amikor a boldogságot és az elégedettséget állandóan egy külső körülménytől várjuk, amikor a beteljesedés mindig valahol máshol és máskor van.

Amikor "petőfisként" szeptemberben Prágába kerültem, Balga Zoltán atya volt az első, akivel az itt élő magyar közösségen belül találkoztam. Már ideérkezésem előtt megkerestem, gondolván magamban, hogy mindketten újak lévén itt, találjunk ki valami nagyon jót közösen, ami értéket közvetít. Elmondhatom, hogy azóta is folyamatosan sikerül részt vennem (s merem remélni, hogy olykor segítenem is) a magyar katolikus lelkészséget események szervezésében, programok életre hívásában.
Az eddigi prágai magyar lelkészként töltött szolgálatáról, jövőbeli terveiről és magáról az emberről kérdeztem Zoltán atyát.

Autóbuszos zarándoklattal rótták le kegyeletüket a medgyesi polgárok azon 5000 Szovjetunióba elhurcolt kolozsvári magyar civil emléke előtt, akik több évet szenvedtek a vörös diktatúra kényszermunkatáboraiban. A foglyul ejtett magyarok több mint egyharmada nem élte túl a szibériai hideget, az állandó éhezést, az embertelen körülményeket. A magyar kormány által meghirdetett GULÁG-GUPVI Emlékév jegyében elnyert pályázati támogatás által január 28-án a Millennium-Ház elől indultak az emlékzarándoklat tagjai, hogy fejet hajtsanak az ártatlanul szenvedettek, elpusztultak emléke előtt. Történészek számításai szerint Erdélyből mintegy 20 ezer magyar civilt hurcoltak el a Szovjetunióba, akik 1944-1953 között éltek fogolyként kényszermunkatáborokban.

Rendhagyó programmal ünnepelte Nagyszalonta magyarsága a kultúra napját. A helyi RMDSZ és az Arany János Művelődési Egyesület közös szervezésében nyílt kiállítás Tari Márta művész munkáiból, így idézve meg a hajdúváros nagy szülöttét, Arany Jánost és költészetét..

Szülinapi torta ugyan nem volt, de magasztos hangulat, tartalmas és vidám ünneplés annál inkább – Mikszáth Kálmán születésnapját ünnepelték január 16-án az író szülőfalujában, Szklabonyán a Mikszáth Kálmán Emlékházban.

Az új esztendőben a Temesváron élő Tamási Emese tanítónőt és néptáncoktatót kértük fel interjúra, akinek energikus, őszinte és rendkívül szeretetteljes személyisége önmagában motiváló tényező. Nemcsak a Bartók Béla Elméleti Líceum tanulói és szülői ismerhetik, hanem a bánsági régió valamennyi magyar néptáncosa is, hiszen többek között nevéhez fűződik a nagy sikerű Eszterlánc Kulturális Egyesület megalapítása és kiteljesítése. Az alábbi interjút különösen azoknak ajánljuk, akik megrettentek az évkezdés nehézségeitől és szeretnének erőt meríteni az előttük álló dolgos hétköznapokhoz!

A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás, melyet napjainkban is aktívan gyakorolnak a türi asszonyok. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy ebbe a hagyományéltetésbe 2016 decemberében én is bekapcsolódhattam.

Az ünnepi készülődés közepette arra kértük Gazda Istvánt, az épülő Új Ezredév Református Központ lelkipásztorát, hogy szakítson ránk néhány percet és meséljen személyes történetéről, a Temesváron eltöltött lelkészi szolgálat éveiről. Beszélgetésünk során értesültünk arról az örömteli hírről, hogy a temesvári magyarság egybegyűjtésére hivatott Új Ezredév Református Központ építése váratlan és korábban soha nem látott pozitív fordulóponthoz érkezett.